A Sekina visszatér!? |
Álmodjatok szebb világot magatoknak! A régi össze fog dőlni! Sok ember meghal, mert meg fogják ölni! A bűn és a gonoszság már égig ér! Ez miatt fog kiömleni sok-sok vér! Távol került az ember már az Istentől! Tengernyi bajban mind jobban elmerül! Lassan elfogy hit, remény és szeretet! Ezek nélkül igaz élet nem lehet! Ha nem szántasz, gaz terem kenyeret! Nem is aratsz, meg esznek az egerek! Szegény leszel, ritkán eszel főtt ételt! Társaid közt nem képez kivételt! Sínylődsz csak és gaz veri fel portádat! Tátott szájjal nézed, hogy rabolják hazádat! Rabszolgaként élsz, kivert kutya módjára, Szomorúság vetődik agyon gyötört orcádra! |
Egyszer csak… |
Furcsa fénnyel telik meg szíved tája Új rügyeket hoz a föld égig érő fája. Misztikus erőt sugároz a szent korona, Virágba borul ismét magyarok ősi hona! Álljon végre minden magyar sarkára! Ne hasonlítsunk egy barbár, nomád falkára! Segítsük egymást, ne hagyjunk senkit magára, Hisz hol lakunk ez a : világok világa! Higgyük, azért hullott őseink drága vére, Hogy áldást hozzon a jövő nemzedékére! Azért bízta István e hazát szűz Máriára, Hogy a magyaroké legyen Isten szíve tája! De, mi se bízzunk semmit a véletlenre, Mondjunk igent minden születő életre! Ne csak kívülről nézzük a templomokat, Szántsuk fel az elvadult gaz halmokat! S ne hagyjuk megosztani magunk a politikának, Mutassunk erős egységet e züllött világnak! Gyűlölet helyett költözzön szívünkbe a szeretet, Soha ne tagadjuk meg árva testvéreinket! Legyen áldott újra magyarok otthona, Csendben segítsen minket a Vénusz mosolya! Fiatalok, kik éltek e magyar hazában Veletek az Isten, legyetek tudatában!! S ha el akarják rabolni e hazát tőletek, Minden rablót a másvilágra küldjetek!!! |
Ha semmit sem teszünk! |
Itt egy nép, egy nemzet sírját ássák! S mind ezt a szemünk előtt! Szorítanak bennünket ki a házból, Az udvarból, a kertből, a hazából! S ha mi semmit nem teszünk, elveszünk! Hagyjuk kiénekelni a sajtot a szánkból, Némán tűrjük, hogy fogyunk el a gyárból, Hogy fogyunk ki a földből, a mából! Lassan veszítjük el gyökereinket, Gazdaságunkat, testvéreinket. Feledjük a múltat, nagyságunkat, Lassan veszítjük le határainkat. S ha már mindent elveszítettünk, Egy semmit érő, hitvány nép lettünk! Rablók martaléka lett a Szent Korona hazája, Méltók lettünk Isten haragjára! Vegyük ki az ásót a sírásók kezéből! Igyunk egy kupával a gonoszok véréből! Ne hagyjuk meggyalázni a Szent Koronát! Építsünk egy ezeréves új Magyar hazát! |
Érthetetlen! |
Mindenki megérti amit most kérdezek? Nem csoda, hogy egyáltalán létezek? Oly megfontolt az út amelyre egyesek lépnek! Milyen jövőt szánnak e szegény magyar népnek? Minden nemzet úgy szerezte vagyonát, Hogy kiárulta ezeréves, vérrel szerzett hazáját? Vagy csak mi vagyunk ilyen szerencsétlen sorstársak! Minket is eladtok? Kedves elvtársak! A hónom alatt egy határkővel a holdra indulok, Ott biztosan még egy nap landolok! S kijelölöm új hazánk széles határát, S visszaküldöm hazámnak a telek árát! Mikor már mindent eladtatok, ami magyar Felétek fordul minden dühös agyar! Jobb lesz, ha menekültök e világból! A hold már foglalt, menjetek minél messzebb E tönkretett hazától! |
Intelem |
Ebül szerzett jószág ebül vész el! Miközben az ebek futnak széjjel A jószág megint itt marad, hogy Ezer farkas tépje széjjel! Komor felhők úsznak komor ég alatt! Felhőtlen boldogságunk hol maradt? Életünk, vágyaink, hazánk széjjel! Jövőnk? Ködbe bukott sötét éjjel! Vidámságunk és fényes napunk az égjel Szemünk előtt hamvad a világmindenséggel! Sötét kezek mik álnokul felénk nyúlnak, Gonosz gazdáikkal mind a porba hullnak! Ebül szerzett ország ebül vész el, Miközben az ebek futnak széjjel! A nyáj az megint itt marad, hogy találkozzon Istenével. Még mielőtt ezer farkas tépi kéjjel, Égre festi piros vérrel, a turulmadarat! |
Feltétel nélkül! |
Rossz hírek jönnek! Az ország nagy bajban van! Sok-sok okos ember dolgozott a felemelkedésen! Még sem sikerült! Hol lehet a hiba? Széles utat építettek, sok jó szándékkal kövezték ki azt! De az út a pokolba vezet!
Pár ember áll az úton, szemben az érkező tömeggel! S megpróbálnak mindenkit visszafordítani! Egyszerű embernek tűnnek, mert valóban azok is! Mégis többek a tömegnél, mert bennük a feltétel nélküli szeretet energiája lakozik! Feltétel nélküli! Tudják mit tesznek, és azt is, hogy miért teszik! Mégis halk szavúak! Szinte a szemükkel beszélnek, és gondolatokat ültetnek az emberek agyába! Nagy hatalom áll mögöttük és feltétel nélküli hatalom! A jóság és az igazság örökké való hatalma! Szeretet sugárzik belőlük a tömeg irányába! Ott állnak a tömeg előtt, de még senki nem látja őket! Az emberek meg vakok, saját elvakult hatalmuk, egójuk bűvkörében élnek! Mégis megtorpannak, éreznek valami ismeretlen bizsergést, lágy fuvallatot arcukon! Csendben várnak. És akkor a fény utat tör szemükbe, lassan megvilágosodnak! Felismerik a tömegben barátaikat, átölelik eltávolodott testvéreiket, haragos ismerőseinknek kezet nyújtanak, elfeledett szüleiket, nagyszüleiket megcsókolják! Egymás vállát átfogva boldog mámorban táncolnak!! Gyermekeik felnéznek szüleikre, a szülők is még élő szüleikre! A barát barátjára és annak szeretteire! Az összetartás mindent elsöprő felismerésének öröme összefogja a tömeget, a hazát! Egy pillanat alatt láthatóvá válik az a pár ember, akik a feltétel nélküli szeretet, és az örök igazság energiájával képesek egy országot és egy népet megállítani a pokol felé vezető úton!! Majd egy szempillantás alatt megmutatni azt az utat, ami biztos jövőt épít egy félrevezetett népnek! Ezek az emberek már ott állnak, bár még senki nem látja őket, az igaz jövő mégis az ő kezükben van! Kedves magyar nemzet, itt az ideje nyitott szemmel járni, mert az út vége nagyon közel van már!! |
 |
 |
 |
 |
 |