Az 1925 hektáron elterülő Szekszárdi Borvidék Magyarország egyik legősibb bortermelő területe, ahol a szőlőművelés hagyományai a római korig nyúlnak vissza. A borvidék nemcsak a Szekszárdi dombság legkeletebbre eső keskeny területét foglalja magában, ami Szekszárd, Őcsény, Decs szőlőit, hanem a Szekszárdi dombságtól nyugatra elterülő Sióagárd-Leányvár, Harc, Zomba, Medina, Kéty, Hőgyész, valamint Szekszárdtól észak felé haladva, Mözs szőlőit jelenti. A terület központi települése természetesen Szekszárd, amely a legnagyobb szőlőterülettel rendelkezik és nevet ad a borvidéknek.

A népvándorlás korából nincsenek adatok, amelyek a szőlő- és borkultúra szerepére utalnának, igaz, azokról a népekről sem bőséges az ismerethalmazunk, akik ekkor ezen a vidéken éltek. Az Árpád korban a fejedelmi törzs szállásbirtokává tette a borvidék területét, amiben minden bizonnyal szerepet játszott központi fekvése, kedvező klimatikus viszonyai és gazdasági súlya. Az első írott emlék, 1267-ből származik. A dokumentum az esztergomi káptalan által kiadott I. Béla alapító oklevelét tartalmazó átirat, amely fölsorolja az 1061-es adományokat. Ebben szerepel a "vinea Crin" "vineam Bika et Fövesthelek", vagyis három szőlő. Azonban arról, hogy milyen szőlőről van szó és mekkora területet foglal el, ekkor egyelőre még nincs adat néhány évszázadig.

A török hódoltság korában a fehér bor mellett meghonosították a vöröset is. A borvidék méltán híres kadarkáját a törökök elől menekülő rácok hozták erre a vidékre. A török Üszküdarból eredeztethető kadarka nagy hírnévre tett szert és a szekszárdi borvidék jellegzetes fajtájaként ismert. A 16. sz. közepén a törökök szandzsák székhelyévé tették a várost, ám a pusztulás érdekes módon megkímélte a szőlőterületeket, sőt némelyüknek mohamedán tulajdonosa is volt. A török kitakarodásával a lakosság fő jövedelemforrása a szőlőművelésból adódott. A fejlődés töretlen volt az 1770-as évek végéig. A szekszárdi borvidék Habsburg Birodalom-szerte közismert jó hírneve miatt sokan törekedtek itteni szőlőterületek megszerzésére. A 18. század elején az apátok azt a kedvezményt adták a szőlőtermesztőknek, hogy csak tizeddel és nem kilenceddel tartoznak a bor után . A kedvezmények elsősorban a német telepeseket vonzották, akik több hullámban érkeztek a borvidékre. A helyi és az új telepesek szaktudásának ötvöződése emelte a borvidék szőlőkultúrájának színvonalát. A század közepén már általános a héjonerjesztés és a bort is pincében tárolják. Egyre több szőlőt karóznak. A trágyázást sem ismeretlen ekkor, bár módját még nem igazán tudják. A bor termelése, kereskedelme komoly piaci tényezővé vált. Egy 1828-as feljegyzés 37 fehér és 29 "fekete" szőlőfajtát említ, köztük hat féle kadarkát. Egy-két évtized múlva azonban már csak néhány uralkodó szőlőfajtát említenek.

A napóleoni háborúk folyamán a bor még keresettebb árucikké válik. A háborúk befejeztével 1815 után a kereslet jelentősen csökken, de a jó vörös bornak mindig maradt piaca, különösen német nyelvterületen híresült el a szekszárdi bor. A 19. sz. második felében pusztító filoxérajárványban óriási károkat szenvedett a szekszárdi szőlőállomány is. Az utóbbi évtizedekig a későn érő, jó évjárataiban kiváló zamatú bort adó Kadarka volt az uralkodó, újabban azonban a biztonságosabban termelhető Kékfrankos, Cabernet és Merlot került túlsúlyba.
 
  
Borúti települések
 
BÁTA
A Sárköz legdélebbi települését az 56-os útról leágazó bekötőúton érhetjük el. A Duna túlpartjáról a közelben a bajai hídon vagy a dunafalvai komppal juthatunk át. Mint a falu fölötti Öreg-hegy őskori leleteinek gazdagsága bizonyítja, az átkelésre alkalmas hely évezredeken át fontos stratégiai pont volt. Megtelepedett a késő bronzkor, a vaskor embere. Különleges értékű az innen előkerült - a kelta hitvilág középpontjában álló vadkant ábrázoló - öntött bronzszobor, amely más régi sírokból, épületmaradványokból származó leletekkel együtt a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban látható.

BÁTASZÉK
A kisváros kiemelkedő régészeti kincse a II. Géza által alapított cikádori apátság, melynek feltárása folyamatos. A Sárköz fölé magasodó neogótikus templom bátaszéki mesterek munkáját dicsérik. A jófajta vörösek mellett itt nagyszerű fehérborok készülnek.

DECS
A fehérre meszelt tájháza az építészeti örökség mellett az egykori életmódról is tanúskodik. A tisztaszoba, füstös konyha, lakószoba, valamint a teljes decsi viselet megtekinthető a tájházban. Ma is élő mesterségekkel, mint a csipkeveréssel, gyöngyfűzéssel, hímzéssel, szövéssel, babakészítéssel, fazekassággal ismerkedhetnek meg a gyermekek a Decsi Faluház által szervezett egyhetes kézműves táborokban. Az idősebbeket a decsi szőlőhegyen festői környezetben minőségi borok, hűs pincék és vendégmarasztaló gazdák csalogatják.

HARC
A főút felé terjeszkedő falucska múltját a végvári vitézek alapozták meg. A Sió-Sárvíz egykori mocsárvilágban a XIV. században még egy főúri család, a Bodók uradalma állt. Az Anyavárban, ma Janyapusztán néhány kőmaradvány tanúskodik a múltról. A két folyó völgyében kirándulva a történelmi nevezetesség mellett csodálatos panorámában is részünk lehet. A festői lankákon jófajta borokat kínálnak a gazdák.

MÓRÁGY
Erdők rengetege, a dombok szelíd vonulatai, a kultúra, a szőlő és a finom borok adnak hangulatot a fenséges tájnak. A falu földtani nevezetessége a mórágyi rög, mely a mélyben húzódó gránit felszínre bukkanása. A település másik nevezetessége a jó állapotban lévő pincesor, melyben a gazdák szívesen kóstoltatják boraikat a betérőkkel.

ÕCSÉNY
Népművészetéről és repülőteréről nevezetes község. A sárközi viselet rendezvényeken, ünnepnapokon kerül elő, a református templomban megtekinthető az ősi sárközi fekete alapon fehérre hímzett motívumkincs. A borutat madártávlatból is megcsodálhatjuk. A repülőtér a falu szívében található, sétarepülés mellett vitorlázó- és sárkányrepülésre is mód nyílik.

SIÓAGÁRD - LEÁNYVÁR
A borút egyik gasztronómia fellegvára az évezredek óta a környék lakosságát védelmező bronzkori földvár, a Sióagárd előtt magasodó Leányvár. A Leányvár több mint 300 pincéjében kiváló borok érnek, melyeket a gazdák szívesen kóstoltatnak a pincéjükbe betérő vendégekkel.

A Sárköz mentén található település egyedi népviseletéről is híres. A rendkívül dekoratív öltözet egyes darabjait még ma is magukra öltik a helyiek, Úrnapján, Pünkösdkor, Szüreti Nap alkalmából. Változatos néprajzi értékekkel a sióagárdi tájházban, valamint a leányvári Hímzésmúzeumban találkozhatunk.

A Leányvár ad otthont minden évben a Sió-menti Országos Halfőző versenynek, melynek állandó időpontja a nyári napfordulóhoz (június 20.) legközelebb eső szombat.


SZÁLKA
A Szekszárdi-dombság festői környezetében bukkan fel a látogató előtt az apró település, amely a vizet, a természetet, a kultúrát és a falusi vendéglátást kedvelők ideális üdülőhelye. Közvetlen közelében a Szálkai-tó 57 hektárnyi területével, mesés, zegzugos partjával ideális üdülő- és horgászhely. A kulturális kínálat központja a "Szálkán a Művészetért" Alapítvány alkotótábora, ahol szívesen fogadják a művészet minden ágában tevékenykedőket és a népi kismesterségekkel foglalkozókat.
  

SZEKSZÁRD
A Szekszárdi-dombság és a Sárköz találkozásánál fekszik Szekszárd, a Borút központja. A bor és a város története itt messze a múltba vezet vissza. A fároszi márványból készült szekszárdi szarkofág, melyet 1845-ben találtak meg, mitológiai jeleneteket ábrázol, egy kettős kehelyből ágazó szőlőtőt, néhány levéllel, fürttel. Az 1061-ben alapított szekszárdi apátságban I. Béla monostorául jelölik meg a települést. Az apátság romjait a régi Vármegyeház udvarán találjuk. A Vármegyeház, amelyet Pollack Mihály tervezett, műemléki épület, igazi turistalátványosság, külső kertjében található a Szatmári Juhos László szobrász-, és Baky Péter festőművész tervezte Borkút. Csapjaiból ünnepnapokon, előre bejelentett alkalmakkor a borvidék legjobb borai folynak. Szekszárd szívében, a Béla téren magasodik Közép-Európa legnagyobb egyhajós római katolikus temploma, előtte a Szentháromság, a vidéki barokk egyik remek alkotása. A város nagy szülötte, Babits Mihály, szülőházához a költőfejedelemről elnevezett utcában sokan zarándokolnak el. A Babits Emlékmúzeum eredeti tárgyai és az udvaron Farkas Pál Babits szobra a költő szellemiségét idézi. Szekszárd művészeti életét gazdagítják az egykori zsinagógából kialakított Művészetek Házában megrendezésre kerülő kiállítások, koncertek, rendezvények. Liszt Ferenc látogatásait őrzi a városközpontban emelkedő Augusz-ház, a mai Zeneiskola. A város történelme egybeforrott a vörösborral. A kiváló természeti adottságok következtében gazdák ezrei foglalkoznak a borral, úgy tartják, nem is igazi szekszárdi, akinek száz tőke szőlője nincs. A városban a borházak gazdag kínálata várja a kóstolni, és különleges borokat vásárolni vágyókat.

SZENTGÁL-SZÕLÕHEGY
Szekszárd közelében, az 56-os útról leágazva érhető el Szentgál, melynek nevezetessége a felújított egykori Komlósy kastély. Ma korabeli bútorokkal felújítva fogadja a vendégeket. A kastély borházában a látogató a kandalló tüze mellett ízlelheti a finom borokat és a tájjellegű ételeket.

ZOMBA
A Szekszárdhoz közeli Zombán takaros porták és a borvidék sajátos ízét, aromáját adó borpincék fogadják a vendéget. Ez már a Szekszárdi borvidék határa, érdemes felkeresni a neves borházak valamelyikét, vagy a műemlékként megőrzött Rozsnyai-patikát, melynek belső berendezése igazi látványosság.


Jellegzetes borok

Magyarország egyik legrégebbi vörösboros vidékén a kadarka és a bikavér a mai napig megmaradt, és az idelátogatók kedvencévé vált a többi kiváló bor mellett, mint az olaszrizling, chardonnay, sauvignon blanc, kékfrankos, merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon.

SZEKSZÁRDI KADARKA
A bor világhírét annak köszönheti, hogy színe csodálatos, a világos rubinszíntől a sötét bíborszínig szinte minden árnyalat fellelhető benne az évjárattól függően. Fűszeres illata szinte egyedülálló, mely több éves érlelés után ad különleges élményt. Zamatgazdagsága már fiatal korában is élvezhető, amit szép savai, diszkrét tanninja, valamint az átható fűszeresség, a gyümölcsízek tesznek kerekké és hosszantartóvá.

SZEKSZÁRDI BIKAVÉR
Több fajtából állítják össze a hozzáértő gazdák, színében sötétebb rubin, illetve bíborszín jellemző. Illat- és zamatanyag gazdagsága szinte egyedüli és nagyon változatos. Fiatalon tele gyümölcsösséggel, majd több év után egyensúlyba kerülnek, és koncentrálódnak a savak és gyümölcsízek, melytől felejthetetlenné válik.

 

Linkek: www.szekszardibor.lap.hu