Bevezető
|
A helytörténészek, a falukutatók keresik egy település, egy lakóterület elnevezésének történetét. Ez sok esetben sikerül is. A hitelesség viszont már nem biztos. Ezt elmondhatjuk Medina község nevéről is. Már több magyarázat elhangzott az elnevezésről. Nekem legjobban bizonyított a török eredet. |
Egy kis csokor ibolya |
|
Felhők úsznak az égen, tavaszi viharfelhők, nem sok jót ígér sötét tekintetük. A szél, mint megvadult állat szaggatja a fákat, a házak tetejét, megint belekap a felhőkbe és kavarja jobbra, balra, míg rongyosra nem tépi valamennyit. A nap is előbukkan kis időre, próbál meleget adni, de a durva szél elébe kotor egy darab fekete felhőt. |
Megőrzött szerelem |
|
Van, aki a perceknek él, van, aki az éveknek, van, aki az egész életnek. Vannak alkuk, megalkuvások, tévedések, van, aki előre lát, tervez jövőt épít, és elszánt akarattal küzd a megálmodott célért. Jellemtől függ, és milyen erkölcsi normákat tesz magáévá valaki, mibe kényszeríti a sors, vagy hova sodorja az élet. |
A medinai remete |
Gondolataim a régmúltba kalandoznak és megakadnak egy emberen, egy életen, ami már gyermekkoromban is igen-igen furcsának tűnt. Kint az erdőben élt házikójában,két kutya és pár birka társaságában. |
A pálinkafőző |
Van-e istenibb dolog,mint hajnalban lenyelni egy-két kupica pálinkát,ami kellően lehűtve párásítja be a gyomrot? Semmivel össze nem hasonlítható az a jóleső érzés,amint a kisüsti csordogál le az ember torkán.Könnyet csal a szembe és krákogó,gurgulázó hanggal adja a megelégedését a gége, mint amikor hála adó ének szól, a jó érzés mámorával. |
A strandon |
A nap hatalmas korongja ontja a meleget, megvadult a hőmérő higanya, már negyven fok felé jár. Perzsel a nap, mintha hatalmas lángnyelvek nyaldosnák az ember bőrét. Folyik a veríték és ha egy kis szél lebben felsóhajtunk és szívjuk magunkba az enyhe fuvallatot. |
Az időskor boldogsága |
Legtöbb ember az utolsó negyed életét is szeretné értelmesen leélni. Mert a nyugdíjjal belép az életünkbe egy új életforma, és a régi vágyak megvalósításának időszaka. Megfigyeltem sok ember nyugdíjba menés után a semmittevés és a kocsma látogatásán kívül nem tesz semmit, nem érdekli semmi. |
Az iszákos |
Április,ez a szeszélyes,bolondos hónap, mintha megbánta volna régi vétkeit, aranyos, napsütéses, meleg tavaszt hagyott a májusra. A május,mint jó utód, napról-napra szebb időt hozott, már nyári meleg izzasztotta hátunkon vizesre az inget. |
Az öreg rokon
|
Az évek könyörtelenül mennek, követik egymást a napok és elrepül egy évtized, hogy észre sem vesszük. A tükörbe nézve fehér hajszálakat látunk, egy-két szarkalábat a szem körül, a homlokunkra |
Goszpodi pomiluj |
„ Nincs már szívem félelmére, nézni sírom fenekére”- mondja a kálvinista ének. Van benne igazság, mert mintha a halott énekelné, kiáltaná világgá, hogy nem fél , ő nem tud semmiről, neki bevégeztetett. |
Öregek-szerelem |
Az élet tarka bugyrait cipeljük magunkkal és ahogy telnek az évek egyre nehezebb és nehezebb az a teher és egyre gyengébbek leszünk. Felgyülemlik, ránk rakódik a gondok során a problémák, fájdalmak tömkelege és olyan kétségbeesett ragaszkodással öleljük öket, mintha az életünk függne tőle. |
Plútó |
Ez a füzet két kis állatról szól, hogy lettek kedvencek, hogy lettek családtaggá fogadva. A mi életünk és az ő életük apró konfliktusai, hogy lettek derűs napokká, hogy lettek szinte a mindennapjaik az életünk részévé. Csak még sokáig tartson. |
Szeretet volt minden kincsünk |
Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve az út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van olyan út, amely simára döngölt, van olyan, amit feldúltak a vadak. |
Maris néni |
Szuszogva ült le, száz kilója alatt nyikorog a hokedli, mintha a deszkáinak fájna a súly, ami rátelepedett. Egy-két nyikkanás után kicsit félredőlve a falnak támaszkodnak lábai, és megbékélve tűri, ha fészkelődés nélkül ülnek rajta. Nem messze van az összeomlás határa, de a csapok még összetartják, a szétesés még várat magára. |
Menyegző |
Az őszi nap délidőben még a nyarat idézi, ragyog, melegít és érleli a gyümölcsöket. A fák kezdik felölteni őszi ruhájukat. Van amelyik még zölden pompázik, vannak melyek felcserélik színüket sárgára, vagy kármin vörösre, pirosra. A sok szín hangulatossá teszi a természetet, a nyár gyönyörű befejezése a kedvesen meleg susogó ősz. |
Köszönöm édesanyám |
Zsuzsika néni azok közül a bölcs matrónák közül való, akik jóságukkal, tanácsaikkal, segítőkészségükkel meghitt békességet sugároznak maguk köré. Mindig kér, soha nem parancsol, megfontolt, szava mindig valami igazságot cseng. Nem lehet megcáfolni, mert olyan jó szívvel, olyan melegséggel ad tanácsot, ami talán nem is tanácsnak hangzik, hanem kérésnek, segítségnek. |
 |
 |
 |
 |
 |